Száz nap Északon

Ez a könyv nem karrier-kalauz –

ezzel kezdte legutóbbi előadását Lantos Gábor újságíró az oslói Magyar Nagykövetségen. Májusban már kész könyvvel érkezett: a Száz nap Északon-t meg is lehetett vásárolni. Aki a márciusi összejövetelen is ott volt, ismerősként köszönthette nemcsak a szerzőt, hanem a képeket, felidézett találkozásokat, kalandokat is a sok új történet mellett.

Vajon mi az oka, hogy ezekre a bemutatókra oly sokan voltak kíváncsiak, mit mondhat a sok évtizede Norvégiában élőknek, és az újabban ideköltözőknek egy magyar újságíró száz napos útja? Tud-e újdonsággal szolgálni választott hazánkról az, aki csak utazgat, gyakran véletlenszerűen ismerkedik, fényképez? Erre mindkét alkalommal megkaptuk a választ: igen. A lerakódott személyes tapasztalatok, előítéletek nélkül szemlélő frissen szerzett élményei egészen új látóhatárt nyitnak, fölfedezzük azokat az érdekességeket, amelyekről talán nem is hallottunk, vagy esetleg csak nem törődtünk velük.

Lantos Gábort Twitter-profilja így mutatja be: világutazó, Észak-mániás, rádiós, újságíró, író. Mesélte, hogy 1992-ben járt először Norvégiában, és rögtön beleszeretett az országba. Sportriporterként sokfelé megfordult, de Észak kevésbé ismert területe Európának, talán ezért is érlelődött benne a száz napos utazás ötlete. Jól képzett svédek, norvégok is meglepően keveset tudnak Magyarországról, de ez talán mégsem olyan különös, hiszen mit tudnak a magyarok az északi országokról? A Facebookra érkezett kommentárok is azt mutatták: keveset. Talán még a finnek ismerik legjobban a magyarokat. Azért a sokat emlegetett finn-magyar barátság sem teszi könnyebbé az ott letelepedők életét, hiszen a távoli rokon finn nyelv semmilyen más nyelvre nem hasonlít, igazi kihívás megtanulni.

A száz napos utat fél éves tervezés, készülődés előzte meg. Szponzorok nélkül, saját költségen utazni, a lehető legtöbb helyre eljutni a nem éppen olcsó északi országokban – komoly feladat. A szerzőnek igen jól sikerült, sokszor véletlen ismeretségek útján, szinte kézről-kézre adták, mindenütt szívesen látták vendégül. Útközben írt cikkeit a HVG-ben lehetett olvasni, és a Facebookon is követhető volt utazása. A mintegy 43 000 kilométeres út több állomását előre rögzítette, hogy a legérdekesebb eseményeken vehessen részt, és kevéssé ismert helyekre is eljusson. Svédországon és Norvégián kívül járt a Ferøer-szigeteken, Izlandon, Grönlandon és Finnországban. Magyar és helybeli lakosoknál szállt meg, így láthatta hétköznapjaikat, munkájukat is. Meglátogatta a legészakabbra lakó magyart, járt távoli, apró norvég szigeten élő honfitársaknál is. Útvonalát sokszor a különböző meghívások alakították, így sok váratlan élményekben lehetett része. A szerző szerint számos meglepetés fogja érni az olvasót.

Lantos Gábor útja során minden korosztályból sok és sokféle emberrel találkozott, magyarokkal, svédekkel, finnekkel, lappokkal, norvégokkal. Beszélt fiatal párokkal, akik az éhezés határán voltak már, annyit utaztak fejvadász cégekhez, hogy a képzettségüknek megfelelő munkát találjanak. Végül sikerült olyan állást kapniok, amellyel megalapozták további karrierjüket. Több hasonló példát is hallottunk, amelyek azt bizonyították, hogy Északon sem kapja tálcán senki a lehetőségeket. Említette, hogy Norvégia nagyon divatba jött a magyarországi fiatalok körében, Európában – Németország és Anglia után – a harmadik helyen áll a kivándorlási statisztikában. Sokan ugyan csalódottan utaznak haza, de a legkitartóbbak jól boldogulnak itt is, Svédországban is. Érdekes volt, amit erről mondott: szerinte, aki ezt a könyvet elolvassa, el fog gondolkodni arról, hogy mit tehet otthon a saját környezetében, hogy egyről kettőre jusson, ha pedig nem sikerül, csak akkor mérlegelje, elinduljon-e Északra. Találkozott olyanokkal is, akik éppen haza készültek, és azt mondták: ide soha többet! Ők irreális igényekkel érkeztek, azt hitték, itt ölükbe pottyan a jólét.

Ahogy a szerző a bevezetőben is jelezte, ez az ő útja volt, az ő tapasztalatai, nem útikönyvet vagy északi karrier-kalauzt akart írni. Kiemelte, hogy milyen sokat tanult útja során az emberek egymáshoz való viszonyáról, arról, hogy mostoha természeti körülmények között is lehet kitartással, munkával, lelkesedéssel olyan életstílust, életminőséget teremteni, amilyenről máshol sokan csak álmodhatnak.

A képekkel kísért érdekes előadás után a hallgatóság sok kérdést tett föl, az egyik így hangzott: kiköltözne-e Lantos Gábor Északra, és ha igen, hová? A válasz: igen, akár holnap, ha lenne hozzá elég bátorsága, és akkor Norvégiát vagy Svédországot választaná. Elégedett moraj és mosoly fogadta a feleletet, nem választottak rosszul az itt élők...

A Száz nap Északon-t Oslo, Stockholm, Helsinki után több helyszínen nagy sikerrel mutatták be Magyarországon, és a szerző már tervezi következő, téli útját Északra.

Kesselbauer Gyöngyvér