Beszámoló a tavaszváró Csincseléről (2011. március 26.)

A március 26-i foglalkozás témáját a tavaszvárás határozta meg. Az elmúlt napok enyhébb időjárása sokunkban azt a reményt ébresztette fel, hogy hamarosan itt is beköszönt végre a tavasz. De tudjuk azt is, hogy a korai jó idő sajnos csalóka lehet, még visszajöhet a tél! A régi néphagyomány szerint úgy lehet megtudni, hogy véglegesen eljött a tavasz, vagy még visszatérhet a tél, hogy a téli álmából felébredő medve a barlangjából kinézve kintmarad-e, vagy még visszabújik egy kis alvásra. Ha ugyanis süt a nap, és a medve meglátja saját árnyékát, akkor megijed és visszamászik aludni, tehát a tél nem adta meg magát. De ha borús, esős idő van, akkor nem látja meg az árnyékát, nem ijed meg, hanem véglegesen úgy dönt, hogy kibújik a barlangból, ez tehát azt jelenti, hogy ezentúl már nem kell téli hidegre számítani, elrakhatjuk a csizmát és készülhetünk a tavaszra! Közösen összegyűjtöttük, hogy a medvének hány neve van (maci, mackó, bocs), hol lakik, mit eszik. Majd az ujjainkon mutattuk a mondókát:

Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte,
Ez megsütötte, ez az iciri-piciri mind megette, megfájdult a hasa tőle!

Tünde kérdezte a gyerekeket, ők pedig kórusban feleltek neki:
- Jártál kertben?
- Jártam.
- Láttál medvét?
- Láttam.
- Féltél tőle?
- Nem. /Igen.

Aki nemmel felelt, azt a szülőknek le kellett ellenőrizni, hogy vajon igazat mondott-e, mégpedig úgy, hogy a szeméhez közel kellett a kezünkkel hadonászni, és ha pislogott, akkor hazudott, de ha megállta pislogás nélkül, akkor igazat mondott. Ugyanezt eljátszottuk kicsit másképp is:
- Jártál kertben?
- Jártam.
- Láttál vadászt?
- Láttam.
- Féltél tőle?
- Igen. / Nem.

Ezután két verset/mondókát tanultunk úgy, hogy a lábunkon ütöttük a ritmust a kezünkkel.

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
- Kibujás vagy bebujás?
Ez a gondom óriás!

Ha kibujok, vacogok,
ha bebujok, hortyogok;
ha kibujok, jót eszem,
ha bebujok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odú-méz?
ez a kérdés, de nehéz!

A másik mondóka így hangzik:

Dirmeg-dörmög a medve
Nincsen néki jó kedve.
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz bent a barlangban.

Majd bemelegítettünk a medvevadászatra az alábbi mondókával, amit mozgással és ritmusra történő tapssal kísértünk:
Izsáknak volt hét fia, hét fia.
Jákobnak volt nyolc fia, nyolc fia.
Se nem ettek, se nem ittak,
Hanem mindig így csináltak (és itt valakinek mutatnia kellett, hogy mit csináltak, a többiek pedig utánozták, pl. ugráltak, forogtak, kezükkel köröztek, kukucskáltak stb.)
Ezután mehettünk medvére vadászni.

Megyünk, megyünk, megyünk, megyünk,
Megyünk medvét vadászni.
Nini! Mit látok? (hegy, mocsár, víz, híd, barlang). A barlangban csukott szemmel megtapogattuk a medvét, akitől alaposan megijedtünk, és gyorsan visszamentünk: hídon, vizen, mocsáron, hegyen, miközben egész testünkkel és hangutánzással fejeztük ki a menetelés folyamatát.

Felálltunk és ugrálva, forogva mondtuk el az alábbi mondókát:

Mackó, mackó, ugorjál
Sürögjél és forogjál!
Tartsd fel a mancsodat, tedd szét a lábodat, ugorj ki!

Majd körbejárva, egymás kezét fogva elénekeltük az „Aki nem lép egyszerre” című dalt.

Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére.
Pedig a rétes nagyon jó,
A vadásznak az való!

Nem megyünk mi messzire,
Csak a világ végére.
Ott sem leszünk sokáig,
Csak tizenkét óráig.

Ezután Horváti Eszter megtanította nekünk a „Brum-brum Brúnó” dalt és a „Bújj, bújj medve” éneket, amire kétféleképpen is játszottunk.

Brum-brum Brúnó, mókás medve
Van-e neki éppen táncos kedve?

Brum-brum pajtás, szépen kérem,
Az óvodabálba jöjj el vélem!

Ott eljárhatsz minden táncot,
Orrodba sem füznek, meglásd láncot!

Irgum-burgum, én nem bánom,
Elmegyek én édes kispajtásom.

Úgysem vágyom semmi másra,
Csak a retyezáti friss csárdásra.

Kippen-koppan, dibben-dobban,
Nosza, ha legény vagy, járjad jobban!

A másik dalt először körbejárva játszottuk el úgy, hogy egy medve belül állt, egy vadász pedig kívül, akinek el kellett kapnia a medvét a körön kívül szaladva. A medve visszamehetett a kör közepébe, csak nem ugyanott, ahol kiment, míg a vadász nem mehetett be, csak kívül üldözhette a medvét.
Bújj, bújj medve, gyere ki a gyepre! (Ennél a résznél ment ki a kör közepéből a medve)
Ha kijöttél szép csendesen, hogy a vadász meg ne lessen,
Bújj, bújj medve, gyere ki a gyepre!

A másik módja az volt, hogy párban álltunk, és a „Bújj, bújj zöld ág”-hoz hasonlóan átbújtunk a feltartott kezek alatt, miközben a dalt énekeltük.

Miután ebben jól elfáradtunk, leültünk az asztalhoz, először felköszöntöttük Wollner Marikát születésnapja alkalmából az ismert Halász Judit-dallal, majd medveálarcot készítettünk, a végén pedig mindenki kapott a finom citromos zseléből.

A megjelent tizenhárom gyerek és szülei, valamint az egyik nagymama nevében köszönjük az igen tartalmas foglalkozást, és mindenkit várunk egy hét múlva, amikor már húsvétra készülünk mondókákkal és kézműveskedéssel!

Mag Mária