Beszámoló a Húsvétváró Csincseléről (2011. április 2.)

Ezen a foglalkozáson a húsvéti készülődés állt a középpontban, és a megjelent 14 gyerek a szüleikkel, nagyszüleikkel (sőt, az egyik gyerek nagynénjével) az óvoda épületébe való belépést követően azonnal hozzáláthatott Wollner Mária és Mag Mária irányításával és segítségével a hagyományos tojásfestéshez, amit sokan még sosem próbáltak ki, úgyhogy már az elején nagy volt az izgalom! A Csincsele pedagógusainak központi törekvése a hagyományos népi kultúra ápolása. Ez mostani foglalkozásunkon is szerepet játszott abban, hogy nem a szokásos módon festettük meg a tojásokat, hanem hagymalében, amitől a tojás lilás-barna árnyalatot kapott. Hogy ne legyen olyan egyszínű, a tojásra előzetesen petrezselyemlevelet erősítettünk, majd harisnyába kötöttük és úgy tettük az ecetes hagymalébe főni. A tojásnak sok időre van szüksége, hogy a végleges színt megkapja, ezért rögtön ezzel kezdtünk — rendhagyó módon. Miután mindenki elkészült a saját tojásával, a teremben a gyerekek választottak maguknak egy tavaszi virágnevet és azzal játszottuk el a nagy népszerűségnek örvendő „Csincsele, bombola” játékot, melynek során egy gyerek, akit előzőleg kiszámoltunk

(Ecc-pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz!
Cérnára, cinegére,
ugorj cica, az egérre, fuss!)

kiment és közösen — dalos párbeszéd formájában — elénekeltük:

- Csincsele, bombola!
- Ki van kint?
- Az angyal.
- Mit keres?
- Virágot.
- Milyet?

És itt következik egy virágnév, ami után az a gyerek megy ki, akinek a választott virágnevét az előző gyerek kiénekelte.

A Húsvét vallási vonatkozásán kívül a gyerekek számára elsősorban a különböző tavaszköszöntő népi hagyományok családi megünneplésével kötődik össze, ezért beszéltünk a húsvéti locsolkodás szokásáról, mielőtt a következő játékot eljátszottuk. A kör közepére a padlóra helyezett tárgyakat először megneveztük, és a szülők közreműködésével összefoglaltuk, miért, mi módon kötődik az adott tárgy a Húsvét megünnepléséhez, majd egy pokróccal letakartuk, és minden gyerek kihúzott onnan egy tárgyat, de előtte tapintás alapján (le is kellett szóban írni, milyennek érzik: kemény, puha, pelyhes, hideg stb.) megpróbálták kitalálni, mi lehetett az. Miután a gyerekek kihúzták a tárgyat a takaró alól, a szülők segítségével megpróbáltunk korábbi foglalkozásokon tanult énekeket, mondókákat társítani az adott dologhoz, ezzel át is ismételtük az előző két foglalkozás néhány versét.

Hüvelykujjam mustáros,
mutatóujjam mézes,
középső ujjam lekváros,
a gyűrűs meg krémes.
Hát a kicsi tiszta maradt?
Dehogy maradt, az is ragad!

Gyerekek, gyerekek,
szeretik a perecet,
sósat, sósat, jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz,
aki nem vesz, éhes lesz.

Töröm, töröm a mákot,
sütök vele kalácsot.
Ica tolla motolla, neked adom… (és itt egy gyerek neve szerepel)

Nyuszi ül a füben, szépen szundikálva,
Nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi hopp, nyuszi hopp, már is egyet elkapott.

Erre kakas, erre tyúk,
erre van a gyalogút,
Taréja, haréja,
Ugorj a fazékba, zsupsz!

A kölnisüveg miatt elmondtunk néhány locsolóverset:

Jó reggelt, jó reggelt kedves liliomszál.
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam.
Bárány húzta rengő kocsin, mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom.

Ezek után csokitojást rejtettünk el a teremben, és a kint várakozó gyereket behívtuk az alábbi mondókával:

Jöhet a cica, megsült a hurka!

Majd a hideg – langyos – meleg - tűz kiáltásokkal segítettünk neki megtalálni aszerint, hogy közeledett vagy távolodott a tojástól. Volt, akinek nagyon gyorsan ment a tojás keresése, mások furfangosan és célratörően azonnal a teli kosarat célozták meg és nem vesződtek a keresgéléssel, és volt olyan is, aki sírva fakadt, mert úgy vélte, hogy túl szerény jutalom egyetlen csokitojás azért a fáradságos keresgélésért, egyszóval igen jól szórakoztak kicsik és nagyok egyaránt.

Mire ezeket a játékokat eljátszottuk, elkészültek a tojások is, és hozzáláttunk a kézműveskedéshez. Először egy mulatságos csirkét készítettünk habszivacs szívből tollak, csőr és szemek segítségével, majd húsvéti képeslapot hajtogattunk, végül pedig tojástartót igazi, Magyarországról származó fűzőlapokból! Eddigre meg is éheztünk, úgyhogy nagyon jól esett mindenkinek a Tombor Márton és felesége által sütött húsvéti fonott kalács és almás sütemény, sőt e profi kínálat mellett még a szerényebb szakmai háttérrel elkészített mézes perecek is elfogytak! A foglalkozás után a gyerekek még sokáig játszottak egymással kötetlenül, míg a szülők eszmét cserélhettek fontos (és kevésbé komoly) témákban. Reméljük, hogy e sorok írójához hasonlóan sokan vannak, akik alig várják a következő foglalkozást!

Mag Mária