FARSANGI BÁL VAGY RETRO BULI?

(EGY JÓL SIKERÜLT EST MARGÓJÁRA)

Nem szokásom cikkeimet, (ha egyáltalán megkérnek rá, hogy írjak), a végkövetkeztetéssel kezdeni, most mégis ezt teszem, így nyomatékosítván a summázat örömteli tartalmát: az MBK február 2-án az oslói német gyülekezet termében megrendezett «retro buli» estje után a közönség azzal az érzéssel indulhatott hazafelé, hogy az MBK nagyon jó kezekben van. Keresve a választ arra a kérdésre, hogy mi az, ami miatt ilyen jól sikerült a rendezvény, sokan bizonyára a rendezőség, és a segítők sokoldalúságát említenék először. A tagok szemében nyilván számít, ha valaki vagy valakik nem csak adminisztrálni tud vagy tudnak, de emellett eredeti gondolkodású, hatékonyan jó rendezők, és szervezők is. Ez nem csak azért számít, mert büszkeségre ad okot, hogy az MBK-nak olyan vezetősége van, amely megfelelő és valószínűleg igen fárasztó, de alapos felkészülés után egy ilyen jól sikerült estet tud megszervezni és vezetni, mert a norvégiai évek alatt megtanulta, mit jelent a «vezető szakmát» profin művelni.
Nincsenek félig kész produkciók, mindent csak teljes erőbedobással szabad csinálni. Ha nem így viszonyulsz a feladathoz, a félmunka visszaüt. Az egyesület vezetői született szervezők, olyan szervezők, akiknek a tagsággal való kommunikáció a vérükben van. Ez az illetékesség és otthonosság sugárzik róluk a rendezvényeken, és sugárzott ezen a fagyos oslói szombat estén is.
A több mint ötórás retró zenei blokkokat, a sokszínű 60-as 70-es évek koktélját, igen mesteri megközelítéssel, Balog Tamás állította össze. Az Omega számai, az Illés együttes igen különös hangszerelései, Szécsi Pál búgó hangja, a brit popzene remekei, a Hungária együttes közismert dalai mindenképpen impozáns körképet adtak a 60-as és 70-es évek popzenekari terméséről. Az akkori popzenei világba tehát több ponton is betekintést nyerhettünk. Meglepve tapasztaltam, hogy ezek az alkotások lényegében ugyanabból a zenei alapanyagból építkeznek, még a kompozíciós eljárások tekintetében is mutatkozott sok rokonság, s miközben az alaptónus, a meghatározó zenei jelleg tökéletesen különbözőnek tetszett, a kiváltott hatás is igen hasonló volt.
Az est talán legvidámabb momentuma, a legjobb retro ruhát viselő kiválasztása volt, természetesen titkos szavazás alapján. A nyertes, az esztétikai élményt magától értetődő természetességgel felvállaló Nádasdy-Farkas Irén lett. Ruhakompozíciója egy romantikus ideát éltetett tovább, Brigitte Bardot-t és Ruttkay Évát idézve kissé vagy talán igen frivol módon? Pöttyös ruhácskájában a játékos, kacér nőt láttuk, és a «nagyérdemű» maximális pontszámmal jutalmazta ragyogó fantáziáját.
A közönség és a szervezők igazi próbáját természetesen a népszerű tombola jelentette, s nem is kellett csalódniok a résztvevőknek ebben sem. Az egész sorsolást üde derű hatotta át, nevetés, vidámság és a nyerteseknek kijáró őszinte gratuláció kísérte.
A büfé a csapatmunka klasszikus esetét példázza – nem volna tehát méltányos, ha a sok résztvevő közül bárkit is megemlítenénk. Az ízletes, és igazi retro szendvicsek (hagymás zsíros, körözöttes kenyér, libazsíros szendvics) alapanyagát, a disznó- és libazsírt Magyarországról hozták a tagok. A finom padlizsánkrém itt készült, csakúgy, mint a ragyogó körözött. A süteményeket, a képviselőfánkot, a töpörtyűs és sajtos pogácsát is önkéntesek készítették.
Ne feledjük a Balaton- és a Sportszeletet, ami szintén magyar import volt.
Naiv humor, üde játékosság, sok ötlet, vonzó képi világ, amely soha nem mondott ellent az akkori kor szellemének, jellemezte a terem korhű dekorációját (mint később megtudtam, Bukovszky Kata és Szabó Anita lelkes, több mint két órás munkája volt).
Jeszenszky Géza, a Magyar Köztársaság nagykövete is meglátogatta a rendezvényt, és szokásos fanyar humorával közölte, hogy tulajdonképpen majdnem ő az egyetlen, aki korhű jelmezben jelent meg. Ezt az állítását azzal magyarázta, hogy a 60-as, 70-es években a budapesti Ifjúsági Parkba, a különböző egyetemi klubokba, és szinte minden zenés szórakozóhelyre csak öltönyben és nyakkendőben lehetett bemenni.
Kivételes formátumú est volt! Ezzel összegezhetjük véleményünket a korai, 22 órai zárás után. Az MBK-t eddig legtöbben az ún. komolyabb, nehezebb fajsúlyú vagy ihletésű rendezvények szószólójaként ismerték, most fényesen bizonyította, hogy a könnyebb, bohémebb estek is ott rejlenek rendezői, szervezői repertoárjában.

Juhász Gyula