Gregersen-emlék Nagybörzsönyben

Május végén jutottam el ismét – jó harminc év után – ebbe a szép kis börzsönyi faluba, ahol tizenéves fővel jártam először. Az alig 800 lelkes hajdani bányásztelepülés két középkori templommal is dicsekedhet. A román stílusú Szent István templom, a környező hegyek, a csönd már akkor megragadott. A falu honlapján keresgélve láttam, hogy azóta több vendégház, valamint ifjúsági tábor, kisvasút, tájház, lovastanya és állatkert várja a kirándulókat, sőt, hétvégeken a helyi kemencékben sülő finomságokat, a Lekvár-lakban kondérban főzött több mint 90 féle lekvárt és szörpöt is megkóstolhatja az ember.
Barátnőmmel együtt lelkesen fotóztuk a régi házakat, pincéket, a temetőt, a májusi esőktől felfrissült tájat, növényeket. Ekkora diófákat sem igen láttam életemben! Arra azonban nem számítottam, hogy itt is norvég vonatkozású emlékekbe botlom!
Épp az evangélikus templom környékének felfedezésére indultunk, mikor egy szembe jövő asszony megszólított bennünket:
– Nem akarják megnézni belülről az evangélikus templomot? Szívesen kinyitom!
Kaptunk az ajánlaton. A szerény külsejű, szürkére festett templom 1847-52-ig épült klasszicista stílusban a Börzsöny-patak partján. A templombelső annál színesebb: négy nagy üvegablak az evangélistákat ábrázolja, egy nagy és két kisebb pedig az egyiptomi fogságból szabadító keresztet, a hit szimbólumait, illetve a hiveket tápláló igét és az úrvacsora kelyhét.
Máté evangélistával kezdtem a fényképezést, s meglepetten kiáltottam föl:
– Gregersen! Csak nem Gudbrand Gregersen, a norvég ács és hídépítő családja?
– De bizony az. – felelte az asszony. – Ők készíttették az üvegablakokat elhunyt családtagjaik emlékére 1942-ben.
– Akkor már tudom, miért kellett ma összetalálkoznunk! – mosolyodtam el. – Hogy az oslói Magyarok Baráti Körének tagjai, akik évekkel ezelőtt olvashattak a norvég ácsból lett magyar nemesről az egyesület lapjában, az MBK Híradóban, ezekről az ablakokról is tudjanak!
Fogadják szeretettel ezt a rövid, képes beszámolót!

Bendes Rita