2013. március 15-i ünnepi megemlékezés
Március 15. alkalmából, az 1848-as forradalom 165. évfordulóján ismét összegyűltünk, hogy együtt ünnepeljünk.Ez évben a Magyarok Baráti Köre Patka Heléna művésznőt hívta meg, hogy előadja az általa szerkesztett és rendezett monodrámát, mely Szendrey Júlia és Petőfi Sándor kapcsolatát mutatja be megismerkedésüktől Petőfi haláláig Júlia szemszögéből.
A nézőket lírai színpadkép fogadja – a rögtönzött színpadon egy klasszikus, a 19. századi polgári miliőt idéző szobabelső: támlás bőrkarosszékekkel, csipketerítőkkel, a falon Petőfi bekeretezett dagerrotípiájával. Ebbe a közegbe érkezik hamarosan Júlia.
A szerző Patka Heléna, aki színháztörténeti diplomával is rendelkezik, korabeli forrásokat és Kerényi Ferenc Júlia című drámáját használta fel a monodráma megírásához. A forrásszövegek között elsősorban Szendrey Júlia naplójegyzetei, Petőfi versei és kettejük levélváltása szerepel. Ezeknek a szövegeknek a felhasználása rendkívül személyessé teszi az előadást. Sorra elevenednek fel a híres Júlia versek – Reszket a bokor, Minek nevezzelek? Szeptember végén – melyeket szívmelengető hallgatni a művésznő üdítően tisztán és pontosan artikulált szövegmondásában.
Júlia alakjának megformálásában Patka Heléna egy fontos döntést hozott – a nadrágos, szivarozó, bohém, “George Sand-es” Júlia helyett egy szelíd, a korízlésnek megfelelő, klasszikus nőt állít elénk zöld selyemruhában. A forradalmi környezet és ennek a szelíd, csacsogó nőnek a jelenléte egy rejtett, de hangsúlyos feszültséget teremt. Amikor Júlia beszámol az 1848 márciusi forradalom eseményeiről, kedvesen, büszkén és ragyogva teszi azt. Amikor a Nemzeti dalt mint magányos női monológot halljuk, az húsbavágóan fáj.
A darab végére a fehér csipke vállkendőt fekete muszlinsál váltja fel – Petőfi meghalt, a szabadságharc elbukott.
Kaposi Viktória
