A. Dobos Éva
Az oslói király palota parkjának keleti csücskében, egy sziklabarlang tetején áll egy dísztelen, sárgára festett faház. A pompához szokott szemlélő talán azt gondolhatná, hogy a kertész, vagy az intéző diszkrét lakhelye, de nem, a terebélyes fák és a hatalmas orgonabokrok mögött megbújó épület nem más, mint maga a Barlang, norvégul Grotten, a mindenkori nemzet művésze számára fenntartott lakhely, amely immár 200 éve költők, zeneszerzők, festők otthona. Ebben a puritán, egalitárius országban valahogy mindig sikerül békésen kijelölni azt a művészt, aki a király szomszédságában, a sziklatetőn magasodó művészlakban élhet és alkothat élete végéig. Tisztelettel, nagyrabecsüléssel beszélnek róla az emberek.
» Tovább a teljes cikkhez
Megjelent a Kalligram márciusi számában.
